Mikor vacunázzunk?

Már a nagy Jorge Camagüey is megmondta, hogy a kubai tánc tiszta matematika. Ő ezt a ritmusokra és lépésekre értette, de ez még inkább igaz a vacunával kapcsolatos döntésre. Ez ugyanis egy többváltozós optimalizálási feladat. (A továbbiakban szakítok a rám roppantul jellemző politikai korrektséggel, és a fiútáncos szemszögéből tárgyalom a kérdést.)

Az optimalizálás magyarul egy függvény maximumhelyének megkeresését jelenti. A független változók a hangulatunk, tánctudásunk és a zene. A függő változók, amiknek a maximumhelyét keressük, a jó érzés, vidámság, csábítás/csábulás, meghitt lelki közösség.

Csak emlékeztetőül. A vacuna (oltás) egy hirtelen mozdulat a fiú részéről a lány ágyéka (vagy feneke) irányában, a rumbában lévő guaguancó tánc részeként. Ezt a lány kötelezően kivédi a szoknyájával, vagy szoknya híján a kezével, vagy szabad keze híján egy elhárító csipőmozdulattal. Eljátszhatja azt is, hogy nem sikerült kivédenie (ez már komoly helyzet), vagy nagyon ritkán elkaphatja (ez már egészen komoly következményekkel járhat). A timba térhódításával bekerült a vacuna előszöt a timbába, azóta meg majdnem minden populáris kubai táncba.

Az optimalizálási feladatot egyszerűsíthetjük (ami még nem jelenti a megoldást) kizárási relációk felsorolásával: mikor ne vacunázzunk?

A guaguancóban ne vacunázzunk az első előénekes-kórus ének rész vége előtt. Ekkor még nincs itt az ideje. Segítség gyanánt néhány jellemző kórusszöveg: „Ven ven, niroco, ven ven”, „Ea, pero éa, llegó el guajiro de kunawa”, „Vamos a Los Sitios, asere”. Ezt az elvet szokásos timbára is alkalmazhatjuk. Amikor a kórusok után bemondják, hogy „mambo!” vagy „camina!”, akkor már biztosan lehet.

Ne vacunázzunk yambúban. Ott ugyanis nincs vacuna. Populáris zenében nehéz megtalálni a yambúra való utalást, hacsak nem ismerjük fel a szöveget (mint ahogy a kubaiak felismerik). De ha azt éneklik, hogy „Qué lindo yambú” vagy „Ave María morena”, akkor az biztos yambú.

Ne vacunázzunk akkor, ha a lány nem figyel, vagy észrevesszük, hogy nem ismeri a vacunát. A vacuna páros játék, és sem nem vívómeccs, sem nem baseball. Nem kapunk plusz pontot a bevitt találatért. Az igazi guaguancóban, ha a lány nem reagál a vacunára, akkor az nem történt meg. A bekapott vacuna a lány döntése: észrevette, nem védte ki, és el játsza, hogy „Jaj, mi történt, hát nem bekaptam egy vacunát!”. Iyenkor a fiú már reménykedhet illetve gyanakodhat, hogy a lánynak van valami hátsó (vagy nem hátsó) szándéka.

Innentől kezdve nehezedik a döntési feladat. Nem lehet vacunázni úgy, hogy nem nézzük meg a hatást a táncpartnerünk arcán is. Általában nem szoktak flegma félrenézéssel vacunázni, még az egyébként flegma táncosok sem. Nyilván nem vacunázunk, ha a partnerünk neheztel érte. De mi van a policíával (= rendőrség, a táncosok jelen lévő kedvesei és/vagy házastársai)? És mennyit vacunázzunk? Ha a táncpartnerünk lelkesen védi a vacunákat, és legközelebb is szívesen táncol velünk, akkor minden rendben van. Ha nem védi ki, csak lefittyed a szája széle, akkor nincs rendben.

Összefoglalva: ha itt az ideje a vacunának, akkor meg kell próbálni, és utána döntést kell hozni. Ebben segít a gyakorlat, a fejlett matematikai képesség, az odafigyelés és a lelki finomság.

(Írta: Kertész Miklós, 2011. április)