Az áldozat megközelítése és az első lépések
Megosztok veled néhány tippet, hogy buliban hogyan lehetsz a talpkoptató oldalon a fenékkoptató helyett. Ha kihagytam valami fontosat, kérlek, pótold hozzászólással!
Gondoskodjunk arról, hogy a reménybeli táncpartnerünk számára kellemes illatúak legyünk. Ez egy kényes téma, ugyanis szociális gátlásunk van azzal szemben, hogy megmondjuk valakinek, hogy nem jó az illata, illetve szájszaga van. Így aztán nem kapunk világos visszajelzést, csak váratlan elutasítást. Ráadásul a saját szagunkat nem érezzük. Úgyhogy ha valaki nem illatosítja magát rutinszerűen, vagy nem mos gyakran fogat, vagy már rég leizzadt, akkor jobb, ha paranoiásan ügyel az illatára.
Vessünk egy pillantást a tükörbe, hogy tetszünk-e magunknak. (Itt most hagyjuk az esetleges lelki problémáinkat, a ruházatunk és hajunk aktuális állapotáról van szó.) Ehhez persze nem kell feltétlenül tükör. Nem baj, ha félre van gombolva az ingünk vagy blúzunk, kilóg az alsóneműnk, szakadt a trikónk, elkenődött a szemfesték, feltéve, hogy így akarjuk.
Ha új táncpartnert szeretnénk becserkészni, nézzük meg alaposan, és határozottan döntsük el, hogy akarunk-e vele táncolni. Itt persze a fiúk előnyben vannak, mert ők odamehetnek felkérni bárkit, de a lányoknak sem árt előre tudni, hogy mit fognak válaszolni egy felkérésre. Ha egy lány úgy dönt, hogy kosarat ad, akkor jobban teszi, ha elnézést kér, és valamit füllent, mert ki tudja, mit hoz a jövő?
Ha táncolunk, akkor a partnerünknek táncolunk, nem a közönségnek. De ha valakit be akarunk cserkészni, akkor nem árt, ha véletlenül épp az orra előtt mutatjuk meg az aktuális partnerünkkel, hogy milyen ügyesek, szexisek, viccesek, finomak vagyunk.
A lányoknak nehéz felhívni a figyelmet magukra, ha ülnek, és egy másik lánnyal beszélgetnek. Lehet a táncparkett szélén riszálva is beszélgetni. Ráadásul ilyenkor könnyebb megtalálni a szemkontaktust is, és szerencsés esetben a kiszemelt áldozatnak már ekkor annyi.
Fiúknak: ha végül is elhatározzuk, hogy felkérjük a lányt, akkor kérjük fel határozottan, minden bizonytalanságot kizárva. Akkor is, ha egyenesen odamegyünk hozzá, vagy ha beszélgetést követően kérjük föl, akkor is, ha jó ismerősről van szó vagy éppen új táncpartnerről. Kellemetlen, ha egy lány közelében ácsorogva várjuk a szemkontaktust, majd valaki a hátunk mögül elviszi táncolni. Nem a lány a hunyó, hanem mi.
Ha egy fiú kosarat kap, akkor kosarat kap. Engem általában jó táncosnak tartanak, mégis gyakran kapok kosarat, régi táncpartnertől és újtól egyaránt. Meg se kell próbálni kitalálni, hogy egy lány miért adott kosarat: az ő dolga. Ha úgy látja, hogy morcosak lettünk, akkor már meg is buktunk. Ha tényleg akarunk vele táncolni, akkor újra felkérjük.
A lány is odamehet egy szimpatikus fiúhoz, és megkérheti, hogy az kérje fel, vagy kérje majd fel később. Ha ezt kedvesen teszi, akkor sem rontja az esélyeit a jövőre nézve, ha a fiú nem kéri fel.
A tánc nem a felkéréssel kezdődik, hanem jó pár ütemmel utána. A fiú odavezeti partnerét, ahol táncolni akarnak. Szólóban vagy átkarolva egymást szép komótosan felvesszük a rimust. A fiú ne indítson kétkezes figurával még akkor se, ha a szám közepén kezdenek el táncolni. Ismeretlen partner esetén semmiképpen se kezdjük a táncot szoros átöleléssel vagy odasimulással. Hamarosan eljön majd annak is az ideje.
(Ezeket a jó tanácsokat – már amik a fiúkra vonatkoznak – nemcsak másoknak osztogatom, hanem magamnak is.)
(Írta: Kertész Miklós, 2011. május)
Miki, tőlem csak akkor kapsz kosarat, ha tele van sütivel, meg ajándékokkal.
Irod, hogy egy lany is felkerheti a fiut. Lehet, hogy regimodi vagyok, de valahogy ez nekem nem megy. Inkabb utalgatok ra, ha kozeli ismerosrol van szo, de a nyilt szinen nem kerem fel. Valahol ugy gondolom, hogy hamar a vilag teljesen megvaltozott, es a szerepek enyhen szolva is felborultak, hogy legalabb a tancparketten maradjon meg a vadasz-vad/ferfi-no felallas. Meg akkor is, ha a dolog lenyege nem a parszerzes. Persze ezzel a hozzaallassal sokszor arultam petrezselymet mar, nem tagadom. De en akkor is jobban szeretem ezt. Kivancsi lennek azert a fiuk velemenyere, hogy mit szolnak hozza, ha oket kerik fel.
Egyetértek Ildivel. Nekem ano az első táncórámon mondta becses tanárom, hogy egy lány SOHA nem kér fel egy férfit. Azért kell szép ruhát felvenni, csintalankodni, flörtölni, hogy felkérjenek, mert a nőek meg kell őriznie büszkeségét.
Könyörgöm, felkérni egy férfit nem úgy kell, hogy odamész,
- Bocsánat, én vagyok a Gizike, táncolnál velem?
- Nem.
- Oké, akkor megszégyenülten árulok tovább petrezselymet és törölgetem a nedvesedő nózimat.
Ez olyan, mint az élet. Te kitalálod, hogy kivel szeretnél táncolni, és csak azt kell elérni, hogy ő, a férfi, azt higgye, hogy ő találta ki, hogy veled szeretne táncolni
A férfiaknak a kedvében kell járni, megérdemlik a törődést!
Minden előttem szólóval egyetértek. Én egyébként általában zavarba jövök, ha felkérnek, és kitérő választ szoktam adni, aztán később valszeg felkérem a lányt. De az ellenkezőre is volt példa, amikor kis Zsuzsi “finoman” felkért egy buliban: azonnal a szívembe zártam, és azóta is ott van.