A cím becsapós, bocsi. Nem akarok a legjobb táncos lenni. Régebben az akartam, de aztán lettettem róla.
- Láttam egy csomó olyan táncost, akit meg sem fogok közelíteni tánctudásban
- Mi az, hogy legjobb?
- Az viszont fontos, hogy jó legyek.
Na, nézzük sorjában.
Azután, hogy elkezdtem tánciskolába járni (akkor már tíz éve táncoltam salsát, pontosabban kubai casinót), pár évig az volt a benyomásom, hogy ha sokat gyakorolok, akkor majd jobban fogok táncolni, mint bárki más. És méregettem magam mindenkihez. De amikor először láttam az Európában élő kubai tanárok krémjét, rájöttem, hogy lemaradtam arról, hogy az anyatejjel szívjam magamba a kubai kultúrát, hogy hat-tíz éves koromtól kezdve balettozzak, és hogy életem legkreatívabb szakaszában a táncra koncentráljak. Viszont megnyugodtam: nem fogom megunni a kubai táncot.
És mi az, hogy legjobb? Buliban? Versenyzőként? Fellépőként? Szólóban, párosban, csapatban, ruedában? Tánctanárként? Kezdőknek, haladóknak, tánccsoportnak? Koreográfusként? És milyen táncban? Salsa, timba, son, cha cha chá, rumba, changüí, santería, palo, gaga, conga, reggaeton, cubaton? És ki dönti el?
Ma már nem méregetem magam másokhoz, és élvezettel nézem, ha mások jól táncolnak. Az viszont fontos, hogy jó legyek. És, ha lehet, egyre jobb.
Először is, mert élvezni akarom a táncot. Kevés tudással is lehet élvezni (a casino kivételével minden mást legfeljebb kezdő szinten táncolok egy kubaihoz képest), viszont több tudással jobban lehet. És az a sok kezdő szintű tánctudás jól jön a timbában, ha passzol a zenéhez (v.ö. http://salsapro.hu/2011/04/mi-volt-elobb-a-zene-vagy-a-tanc/). A legfontosabb visszajelzés a saját testem. Élvezetet okoz-e a mozgás? Ha igen, lehet, hogy jó, lehet, hogy nem. Ha nem, biztosan nem jó.
Nem az a célom, hogy kiváló szólótáncos legyek, akár otthon egyedül, akár mások előtt. Persze szeretem, ha megdícsérnek, de nem csak azzal, hogy jól néz ki, amit csinálok, hanem főleg azzal, hogy jó velem táncolni. Ehhez nem az kell, hogy csillogtassam tudásomat a partnernek, hanem hogy jól táncoljak vele, azaz neki is jó legyen. Nem árt sokmindent tudni, de még fontosabb, hogy amit tudunk, azt a partnerrel összhangban, oldottan és lazán vezessük elő. Az oldottságot és lazaságot viszont segíti a tudás. Ez megér egy külön misét, majd még visszatérünk rá.
És még egy apróság: tanulni élvezet. (Nem a vizsgaidőszakra gondolok!) Én igyekszem kubai mesterektől tanulni, élőben vagy videóról, de bárkitől bárhol szívesen ellesek bármit. Mostanában is gyakran előfordul, hogy barátilag besegítek egy-egy kezdő-középhaladó tanfolyamon, és közben új dolgokat tanulok, vagy újratanulom a már elfejetetteket. És a bulikban nézem a többieket. Ha úgy állsz hozzá, hogy „ennél én jobb táncos vagyok”, máris lemaradtál valamiről.
Mi a tanulság? Élvezd a táncot, és a méricskélést hagyd a versenybírókra!
(Írta: Kertész Miki, 2011. július)
Mikivel ellentétben én nem maradtam le a balettról, sem arról, hogy életem legkreatívabb szakaszában a táncra, salsára koncentráljak
, de az biztos, hogy megunni nem lehet. A lényeggel mindenképp egyetértek. De hogy egy kis hitelt is adjak az “író” szavai mögé, Mikivel istenieket lehet táncolni, és nézni is öröm -szó szerint az -, amit csinál. Ráadásul tudom, hogy ezzel nem is vagyok egyedül. Jónéhányszor állt már mellettem valamilyen salsa fesztiválon, Jorge (Camagüey), vagy mások (Claudio Pacheco, Mario Charón, Madeline Rodriguez, Feliberto Watson Mora…) nézték Mikit, és szinte szó szerint ugyanazt mondták: szeretik nézni a táncát, mert sugárzik belőle az öröm. Én táncpartnereként is ugyanezt érzem. Azzal esetleg még fűszerezve, hogy kettőnk táncában a humor is jelentős tényező… És a harmónia… Szórakoztatjuk, inspiráljuk egymást, miközben egy “nagyon jól érthető nyelven” kommunikálunk, gyakran szavak-, ha nem is visongatások nélkül. Tanulni tényleg élvezet és salsa táncolás közben az ember nem csak táncolni tanul meg, annyi biztos! Csók Miki, megint igazat szóltál!
Csak pirulok.
A Miki által is kiemelt kvalitás, tehát az, hogy fontos neki, hogy jó legyen vele táncolni, szerintem talán egy táncos legnagyobb erénye! Ezt még a legnagyobb tudású világsztároknál sem feltétlenül tapasztalhatjuk. Akinek volt szerencséje Mario-val és Mikivel táncolni, tudhatja mire gondolok, főleg, ha azután belehúzott egy ego-bajnokba. Talán úgy lehetne összefoglalni, hogy ebben kristályosodik ki az ember a táncosban. És az emberi minőség a legfontosabb, sőt, a táncosban (is) a legértékesebb. Köszi a táncokat Miki és sok továbbit magunknak!
Ani
Teljesen egyetértek Mikivel. Én úgy fogalmaznám, hogy az alázat a tánc iránt nagyon fontos, és ahogyan Miki is írta, ha valaki azt hiszi, hogy már nem tud mit tanulni akkor egyrészt (szinte) biztosan téved, másrészt biztosan nem is fog semmit tanulni. Úgyhogy mindenki táncoljon sokat, és amennyire csak lehetősége van rá, képezze magát, nem csak azért, hogy jobb táncos legyen, hanem azért is mert ez nem is igazán tanulás, inkább szórakozás. Erre kitűnő lehetőség például az augusztusi Campo Loco
sziasztok a fentiekhez csak annyit fűznék hozzá, hogy maximálisan egyetértek Zsuzsi minden szavával, amit a Miki táncáról leírt. Számomra rengeteget számít, hogy akivel táncolok élvezze is azt, ezért is szeretek annyira a Mikivel táncolni.
Itt mindenki megőrült? Azért akarok a legjobb táncos lenni, mert a legjobb táncosokért rajonganak a legjobb csajok! Ezt még nem vettétek észre? “Alázat…”
Józsi, mi így is rajongunk érted! Érted?!
Ani
Oye, nagyon helyes az én mindenszavammal, mindig, mindenkinek egyetértenie…:)
Mert olyan igazakat írok főleg Mikirőőőől
Józsinak meg halálosan igaza van! Legyen ő a legjobb táncos! Én csak drukkolni tudok. Célkitűzésnek is kiváló. Nem biztos, hogy megértette, amit Miki írt, de abszolút igaza van.
Legjobb táncos! Egy fehér úgyse fog soha úgy táncolni, mint egy kubai! Egyszerűen nem olyan a testünk. Pláne nekünk! A csajok még csak eltekergetik, de nézzél már meg egy feketét!
Először nem tudtam, hogy ki írta a cikket, csak a végén derült ki…persze tudhattam volna.
De annyira igaz, amit Miki írt. Csak azt sajnálom, hogy én még nem táncoltam vele, és csak remélni tudom, hogy egyszer lesz majd rá lehetőségem…mondjuk egy fenséges son-t táncolni vele.
VZsu, el sem tudom képzelni, hogy ki lehetsz, ha még nem táncoltál a Mikivel, de javaslom, hogy azonnal pótold!
Kérd fel nyugodtan és hivatkozz rám, hogy én azt mondtam, hogy nem hivatkozhat semmire, ha hárítani akar (mert mondjuk éppen fáradt, izzadt, ivott, vagy épp szívinfarktusa van)
Imádom a Mikit!
Azért ne dőljetek be teljesen a Mikinek, mert amíg szorgalmasan jegyzetelgettek a táncparkett mellett, ő végkimerülérbe hajszolja a “legjobb táncos” csajokat!!!
Nem tudom, hogy beleillek-e a “legjobb”, vagy a “táncos” csajok kategóriák bármelyikébe, de azért hajszoljon csak a Miki, még bírom sokáig…:)
Haggyatok már békén, ez az írás nem rólam szól. Legközelebb majd álnéven osztom az észt, aztán hozzászólok, hogy milyen hülyeség.
ugyis rajovunk, hogy te voltal! szoval osszad csak. en azert nem irom le, hogy egyetertek, mert mar mindenki egyetertett.
maskulonben meg alazat szuksegeltetik az elethez ugy enblokk.
es Jozsinak cimezve: nem igaz, hogy a legjobb tancosokra gerjednek a csajok, mert ha az illeto ugyan jol tancol (sajat maga szerint) viszont a partnerere nem figyel, hanem beletekeri a betonba, haaat, az nekem nem jo tancos. de lehet nem vagyok a legjobb csaj sem