Domonkos Zsuzsa
Ezerkilencszázhetvenikszben születtem és Letenyei Zsuzsannának neveztek el. Kubában a helyiek a Domon Kos Zsuzsa nevet ragasztották rám. 2006. decemberében érkeztem Magyarországra Havannából (Kuba), azóta is Törökbálinton élek. Beszélek, írok és olvasok is magyar nyelven.
Vonzódásom a tánchoz már kicsi koromban kezdődött. Hentes nagypapám inspirált, aki nagymamámmal az oldalán, minden létező táncversenyt megnyert, amin valaha elindult. Az ő szakmai értékelése indított el a pályán kb. 20 éve: “Zsuzsikám! Szép vagy, de táncolni azt nagyon nem tudsz!” (Megnyugtató, hogy akkor még szép voltam, vagy legalábbis a nagypapámnak.)
Ha nem is tudtam, mindig is szerettem táncolni, belekóstoltam a néptáncba, hastáncba, flamencóba, swingbe, line dance-be, de végül a hastánctanárom mérhetetlen anyagi motiváltságának, a flamenco tanárom punnyadt személyiségének, Lili Garces fantasztikus, karizmatikus egyéniségégének köszönhetően a kubai salsa mellett köteleztem el magam.
2003. januárjában kezdtem el salsát táncolni. 2005-től 2007-ig Lili Garces tánccsapatának tagja voltam.
Miután nem csupán salsa-megszállott vagyok, de maximalista is, folyamatosan járok külföldre, hogy képezzem magam a világ legjobb salsa táncosai és oktatói segítségével. Kezdetben sok nagyszerű tanár óráit látogattam, mint például Juan Jose Ortiz, Niovis Soto, Yamira Sanches, Misladys, Yanet, Yanek Revilla, Kirenia Cantin, Alessia, Yunaisy, Tania, Seo Fernandez, Jorge Camagüey, Maykel Fonts, Israel Gutierrez, Chichi Dixon, Doris, Alberto Valdes. Manapság abban a megtiszteltetésben van részem, hogy egyre gyakrabbá váló külföldi meghívásaim során együtt is taníthattam Esteban Isnardival, Mario Charónnal, Reynold Prietoval, vagy Israel Gutierrezzel, vagy olyan neves oktatók társaságában tarthattam órákat, mint Madeline Rodriguez, Farah Porteala, Damarys Farres, Melanie Stocker, vagy Franck Balbin.
Számomra a salsa szerelem, szórakozás, életcél, tudomány, és feladat is egyben. Hajt a tudásvágy. Azt gondolom, hogy nem elég csupán a lelkesedés, figyelem, szorgalom és elhivatottság, legalább ilyen fontos a tisztelet, alázat és legfőképpen a helyes önértékelés ahhoz, hogy az ember tökéletesíteni tudja a tudását – táncban éppúgy, mint bármi másban…
A salsa, amellett, hogy egy fantasztikus időtöltés, egészséges test- és elmemozgatás, amit legtöbbször nagyon jó társaságban végezhet az ember, lehetőséget ad saját magunk (és szórakoztató módon: mások) jobb megismerésére és kifejezésére.
Külföldi meghívások
- 2008. október – Festival de Salsa Cubaine (Joué les Tours, Franciaország)
- 2008. december – Festival de Salsa Cubaine Stage avec Esteban Isnardi (Saint Paul, Franciaország)
- 2009. július – Le 13e Festival de Danse de Pontarlier (Pontarlier, Franciaország)
- 2009. augusztus – Portoroz Salsa Festival 2009 (Portoroz,Szlovénia)
- 2009. október – Afro, son y bachata workshop (Genf, Svájc)
- 2010. április – Salsa y Timba workshop (Genf, Svájc)
- 2010. június 10-13. – Afro-kubai kongresszus (Dublin, Írország)
- 2010. október 8-10. – Solar Salsa Fesztivál (Manchaster, Nagy-Britannia)
Szűcs Zsombor
2000. októberében egy régi kedves barátnőm -csakis a személyes adatok titokban tartása mellett: név: Domján Éva; születési idő: 1983. október 10.- ötlete volt, hogy menjünk el egy salsa tanfolyamra. (Innentől kezdve őt lehet hibáztatni mindenért.) Nyilván az általános iskolában elért néptáncos sikereink alapján gondolhatta úgy, hogy én leszek a megfelelő alany. Azelőtt nem hallottam a kubai salsáról, ezért gondoltam megnézem magamnak. Így utólag belegondolva az egyik legjobb döntés volt eddigi életem során. Szóval, Évivel elmentünk egy kezdő tanfolyamra, és ha jól emlékszem talán húsz másodperc is kellett ahhoz, hogy teljesen beleszeressek ebbe a táncba. Azonnal magával ragadott az a vidámság, dinamikusság, életöröm és szabadság, amit a kubai salsa a mai napig is jelent számomra. Még nem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mit szeretnék elérni vele, de éreztem, hogy valami olyanra bukkantam rá, amiben nagyon sok lehetőség rejlik. Évi tán az első két-három táncórára jött el, én azóta is művelem.
Már egy ideje táncoltam, amikor egy salsa partyban egy szuper cha-cha-cha és kubai salsa elemekből álló fellépést láttam. Teljesen elvarázsolt a koreográfia, a színpadi mozgás, a fellépés összhangja. Ott a táncosok hatására döntöttem el, hogy nekem ebben részem lesz. Hál’ Istennek nem kellett sokáig várnom…
Több mint négy évig José Rey Perez kubai tánctanár iskolájában tanultam, 2004-től már a tánccsapat tagjaként számos fellépésen vettem részt, olykor már tanári pozíciót is betöltöttem. 2006-tól Lili Garces által vezetett tánccsapat táncosa lettem. A kubai salsa iránti őrületemet, és a salsa bulik iránti rajongásomat egyaránt nekik köszönhetem.
Palless Péter
Palless Péter vagyok 1979-ben születtem, végzettségem szerint tanár volnék (vagyok).
1998-ban kezdtem el társastáncot tanulni, majd 4 évvel később (azaz 2002-ben) jött az igazi őrület: a kubai salsa. Egy csapásra magával ragadott a táncban rejlő szabadság, amit a (nekem kicsit túl merev) tíztáncból hiányoltam. 3 évig voltam Jose Rey tánciskolájának tanulója és 2004-től a fellépő csapat tagja, majd 2005-től a Lili Garces által alapított tánciskola táncosa, segédtanára lettem.
Sok versenyen indultam, indultunk csapattal, hogy kipróbáljam magam, több(-kevesebb) sikerrel. 2007-ben a Salsa Copa Professional nyílt táncversenyen csapatunkkal a Rueda de Casino kategóriában 1. helyezést értünk el. Nem sokkal később a Rueda de Santo Lorenzo egyik koreográfusaként örülhettem a sikernek, a Copa Salsa La Cubana nyílt táncversenyen, a Kubai Köztársaság Nagykövetségének vezetője által megítélt különdíjat nyertük meg.
Salsa-fanatizmusom miatt és nem mellékesen továbbképzésem céljából 2005 óta több külföldön és itthon megrendezésre kerülő salsa fesztiválon vettem részt, ahol a világ legjobb táncosaitól és oktatóitól tanulhattam, mint például Juan Jose Ortiz, Jorge Camagüey, Mario Charon, Madeline Rodriguez, Maykel Fonts, Seo Fernandez, Israel Gutierrez, Alberto Valdes, Yanek Revilla, Johnny Vazquez.
A tánc mellett a zene is teljesen megváltoztatta az életemet, a kubai zenék – elsősorban a timba – nagy rajongója lettem. A tánctanítás mellett 2006-tól DJ Pedrito néven szórakoztatom a táncolni vágyókat a legjobb kubai zenékkel. Számomra nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb tánc- és zeneszerető ember megismerje és megszeresse ezt a varázslatos zenei világot!
Kertész Miklós
1958-ban születtem, és a 80-as évek közepéig csak annyit tudtam meg Kubáról, hogy a kenus válogatottak túl jól érezték magukat ahhoz, hogy beszámoljanak róla, hogy mit csináltak ott. (Fiatal koromban, jó régen, élsportoló voltam.) Emellett olvastam Moldova Gumipart c. írását is, és 10 évvel később rájöttem, hogy Moldova elmulasztotta észrevenni, hogy hol is volt. Akadémiai tudományos pályafutásom jelentos eseménye lett, hogy megismerkedtem egy Kuba-mániákus kollégával, aki beoltott a kubai zene szeretetével, és később a vezetésével kubai-magyar akadémiaközi tudományos kutatásban vettem részt. 1992 és 95 között négyszer jártunk Kubában, öszesen kb. 4 hónapot töltöttem ott. Nagyjából 1 perc kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ott a helyem.
1993-ban egy kubai kolléga megtanította a salsa alaplépéseit, pontosabban, mint ahogy azóta kiderült, az orientei (ez Kuba keleti része) falusi son alapjait. Azóta figyelmem megoszlik a nők, a kubai táncok és a növényökológia között, gyakran ebben a sorrendben.
Noha mindig is népszerű táncos voltam a latinok körében (vidámságot okozott a táncom), 2004-re elegem lett belőle, hogy a magyar csajok forgatásokat is várnak tőlem, és elkezdtem tánciskolába járni, természetesen kubaikat keresve. Két évig Lili Garces, José Rey, Antonio Gambadoro Salsa Tropicaljába jártam, aztán két évig Lilihez a Salsa La Cubanába, majd 2008-tól 2011-ig Domonkos Zsuzsiékhoz a Salsa Con Timbába. Liliékkel megmaradt a jó kapcsolatom, hozzájuk is járok táborba, és a Melkvi Zsuzsi vezette Bailacubával is együttműködöm. 2006-tól nemzetközi workshopokon (többek között Havannában) és táborokban csiszolom a stílusomat. A Salsa La Cubana csapatának tagjaként Horváth Gabival egy II. és két III. helyezést értünk el táncversenyeken, és egy I. helyezést a ruedával.
Ideálom a timba, sok afróval, és a son, á la Madeline és Mario. Tanárideáljaim Esteban Isnardi, Madeline Rodríguez, Mario Charón, Alberto Váldez, Maikel Fonts és Chiqui Dixon.
Hoffmann Anett
Egyszer volt, hol nem volt… Így kezdődött az én történetem is, mint mindenki másé.
Bár otthon hamar gyanússá vált, hogy esténként, lefekvés előtt mindig csillogó ruhákba öltözve diszkóztam, akkor még nem sejtették a szüleim, hogy mi cseperedik belőlem.
Látva az aktivitásom és a zene iránti érdeklődésem, először néptánccal próbálkoztak. Onnan sírva rohantam haza Coco Jambo-t hallgatni… Szóval, nem jött be. Ezután megpróbálkoztam – már saját akaratomból – a dance aerobic-kal, majd a latin táncokkal ismerkedtem, hip-hop-pal, musical tánccal és jazz balettal. Így táncolhattam néhány koncerten Sasvári Sándor mögött is.
A salsa az életembe egy forró nyári éjjelen robbant be, mikor végignéztem egy igazi salsa fiestát. Teljesen magával ragadott. El is határoztam, hogy megtanulok salsázni.
Először Lili Garces tánciskolájában tanultam, majd külföldön próbáltam magam képezni. Első nagy németországi képzésemen az egyik tanár magához ragadott, majd az összes óráját velem tartotta meg. Ekkor úgy gondoltam, hogy lehet, van valami közöm a salsához. Azóta is “próbálkozok” salsával, rumbával, merenguével és persze a nagy szerelmemmel, a reggaeton-nal.